2018-10-05

Az Origo.hu remek írás: Alig egy hónapig létezett állam, amely szembeszállt Trianonnal

Oszd meg másokkal is!

Az Origo.hu remek írása:

Kilencvenhét éve, 1921. október 4-én, Báró Prónay Pál, a nyugat-dunántúli területek Ausztriához csatolása ellen felkelt irreguláris alakulat, a Rongyosgárda parancsnoka Felsőőrön kikiáltotta a mindössze egy hónapig fennállt Lajtabánságot. A kérészéletű operettállamnak az volt a legfőbb célja, hogy megakadályozza a trianoni békeszerződéssel Ausztriának juttatott nyugat-dunántúli területsáv átadását. A heves fegyveres harcokkal tarkított ellenállás részben elérte célját, mivel az események hatására az antant október 11-én kénytelen volt összehívni a velencei tanácskozást, ahol a derekát beadva hozzájárult a soproni népszavazáshoz.

Lehanyatlik a kétfejű sas

1918 tavaszára feltartóztathatatlanná vált az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása. Az antant bábáskodása mellett a Monarchia szláv nemzetiségeinek emigráns képviselői április 18-án Rómában kongresszust tartottak, ahol kimondták, hogy nem szándékoznak tovább a Duna menti föderáció keretei között maradni.

A római kongresszuson elfogadták az elszakadási programot, amit a Monarchia szétbomlasztásában érdekelt antant – elsősorban Franciaország – lelkesen támogatott.

A cikk a hirdetés után folytatódik..
loading...

A központi hatalmak 1918 kora őszére az összes fronton defenzívába szorultak:

küszöbön állt a császári Németország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia és szövetségeseik totális katonai veresége.

Az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeiForrás: Wikimedia Commons

A négy éve tomboló háború szülte véres veszteségek, az általános elégedetlenség, az elszegényedés, valamint az erőforrások hiánya – az antantnak a Monarchia szétbomlasztását célul tűző politikai törekvéseivel együtt – eleve kudarcra ítélték IV. Károly ausztriai császárnak és magyar királynak a föderáció megmentésére tett kísérleteit.


Habsburg-Tescheni Frigyes osztrák főherceg az Osztrák-Magyar Monarchia szárazföldi seregeinek főparancsnoka látogatóban a visszafoglalt Przemysl erődben 1915-ben
Forrás: Wikimedia Common

Az uralkodó 1918. október 17-én kiadott császári manifesztuma – amellyel önálló nemzetállamokból álló szövetségi államnak nyilvánította az Osztrák-Magyar Monarchiát – volt a Monarchia egyben tartására tett utolsó és teljes kudarcba fulladt kísérlete.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. A királyi pár közt Ottó főherceg állForrás: Wikimedia Commons

1917 októberében az egykori utódállamok nemzeti tanácsai sorra kikiáltották országaik függetlenségét.

Október 24-én – Gróf Tisza István miniszterelnök egy héttel korábban történt lemondása után – Budapesten is megalakult az ellenzéki Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Jászi Oszkár-féle Országos Polgári és Radikális Párt, valamint a Függetlenségi és 48-as Párt alkotta Magyar Nemzeti Tanács, Gróf Károlyi Mihály vezetésével.

Elszabadul az őszirózsás anarchia 

A leginkább radikális baloldali politikai irányvonalat képviselő Magyar Nemzeti Tanács a háború azonnali beszüntetését, általános és titkos választójogot, föld- és szociálpolitikai reformot hirdetett meg, Károlyi pedig saját miniszterelnöki kinevezését szorgalmazta az uralkodónál.

Gróf Károlyi MihályForrás: Origo

IV. Károly azonban – tegyük hozzá, hogy jó okkal – nem bízott meg Károlyiban, aki helyett az uralkodó mandátuma alapján József főherceg, mint „homo regius” a válság kezelésére sokkal alkalmasabb Gróf Hadik Jánosnak adott kormányfői megbízást.

Gróf Hadik JánosForrás: Origo

Hadik gróf miniszterelnöki megbízásának hírére azonban a nemzeti tanács – nem kis részben Károlyi biztatására – tömegtüntetést szervezett, ami erőszakos zavargásokba torkollott.

1918. október 27-én zavargásokba fordult tüntetések kezdődtek BudapestenForrás: Wikimedia Commons

A felfegyverkezett tömeg elfoglalta a térparancsnokságot, megakadályozták egy menetszázad elindítását, foglyul ejtették a városban tartózkodó magasabb rangú katonai parancsnokokat, és megszállták a stratégiai fontosságú középületeket, majd egy katonai alakulat, máig tisztázatlan körülmények között a Hermina úti Roheim-villában

meggyilkolta Károlyi legfőbb politikai ellenfelét, Tisza István grófot.

 

Gróf Tisza István a miniszterelnöki rezidencia, a budai Sándor-palota teraszán, felesége társaságábanForrás: Wikimedia Commons

A kitört zendülés, az úgynevezett őszirózsás forradalom hatására az uralkodó visszakozott, és október 31-én Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek.

Károlyi tökéletesen félreismerte a helyzetet 

Károlyi pozícióba emelésével győzött az őszirózsás forradalom, ám a „vörös gróf” miniszterelnöki kinevezése, illetve a Károlyi-kormány tevékenysége az ország későbbi sorsa szempontjából katasztrofálisnak bizonyult. Az 1918. november 3-án aláírt padovai fegyverszüneti megállapodás alapján a hadvezetés a történelmi Magyarország határaira volt köteles visszavonni a közös hadsereg magyar alakulatait.

Károlyi Mihály látogatóban egy honvéd alakulatnál. A “vörös gróf” tökéletesen félreismerte a helyzetet, és saját reális lehetőségeit isForrás: Pinterest

A magyar csapatkontingensek – akár csak a csehek vagy az osztrákok – zárt rendben kezdtek visszavonulni a hazájukba. Természetesen a katonák örültek, hogy véget értek a harcok és hazamehetnek, de a katonai fegyelem ekkor még nem bomlott fel.

A háború végét mindenhol örömmel fogadták a katonákForrás: Origo

Károlyi azonban, hangsúlyozandó kormánya önállóságát, nem fogadta el az ország számára az adott körülményekhez képest kedvező padovai fegyverszüneti megállapodást. Károlyi saját francia kapcsolatainak jelentőségét túlértékelve, valamint a helyzetet tökéletesen félreismerve

új tárgyalásokat kezdeményezett,

kvázi érvénytelenítve ezzel a Monarchia és Olaszország között megkötött, és a történelmi Magyarország határait de facto demarkációs vonalként elfogadó fegyverletételi megállapodást.

Nem akarok többé katonát látni!

Mindeközben az olasz frontról beérkező csapatokat a pályaudvarokon a Katonatanács megbízottai várták, akik

a tisztek hajtókájáról leszedték a rendfokozati jelzéseket, a katonákat meg szép beszédek közben egyszerűen szélnek eresztették.

Így a maradék fegyelem is megszűnt, a megmaradt egységek pedig végleg felbomlottak, aminek súlyos következményei lettek.

Az olasz frontról hazaérkező magyar katonák – Forrás: Origo

A Károlyi-kormány és az antant képviselői között 1918. november 13-án Belgrádban aláírt fegyverszüneti megállapodás a padovaihoz képest sokkal kedvezőtlenebb feltételeket szabott Magyarország számára.

Az új szerződés lehetővé tette a délvidéki területek szerb megszállását,

amin felbátorodva Csehszlovákia és Románia egyre újabb és szemérmetlenebb területi követeléseket fogalmazott meg a tehetetlen budapesti kormánnyal szemben.

A Magyar Nemzeti Tanácsból nőtte ki magát az első Károlyi-kormány – Forrás: Origo

Ezt a folyamatot tetőzte be az 1919. március 20-án Károlyi Mihály – akkor már köztársasági elnök – számára átnyújtott Vix-jegyzék, amely Erdély elvesztése után további kelet-magyarországi területek átadását követelte Románia számára.

Károlyi rendszere úgyszólván védtelenül állt a mohó román, csehszlovák és szerb területi követelésekkel szemben – Forrás: Wikimedia Commons

Károlyi úgy menekült el a felelősség alól, hogy másnap, március 21-én átadta a hatalmat Kun Béla kommunistáinak.

Kun Béla bejelenti a Tanácsköztársaság kikiáltását az országgyűlés lépcsőjén – Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet-bolsevik típusú új terrorállam, a Tanácsköztársaság 133 napja még tovább rontotta az ország helyzetét az időközben Párizsban összeült békekonferencia előtt.

Clemenceau ismét megszegi ígéretét

1919 nyarán Aradon és Szegeden is ellenforradalmi kormány alakult a proletárdiktatúrával szemben. A tanácskormány Vörös Hadserege a Felvidék keleti részét visszafoglalta, ezzel egyidejűleg  viszont a románok egészen a Tisza vonaláig nyomultak előre.

Georges Clemenceau azt ígérte Kunnak, hogy ha visszavonja a Felvidékről csapatait, úgy a román haderő is kivonul a Tiszántúlról – Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Georges Clemenceau, Franciaország nagyhatalmú miniszterelnöke megígérte, hogy ha Kun Béla visszavonja az északi határok mögé a Vörös Hadsereg alakulatait, a román csapatok is elhagyják a tiszántúli területeket, Magyarország pedig meghívást kap a párizsi béketárgyalásokra.

Román megszállók Budapesten – Forrás: Origo

Bár a francia jegyzéknek Kun Béla eleget tett, és kiürítette a Felvidéket, ám a román csapatok Clemenceau ígérete ellenére egy lépést sem mozdultak, ezért a tanácskormány katonai erővel próbálta meg kiűzni őket az ország területéről.

Kun és Szamuely (a képen középen) más kommunista vezetők társaságában: Kun eleget tett Clemanceau ajánlatának – Forrás: Wikimedia Commons

A tiszántúli hadjárat azonban kudarcba fulladt, és ebbe az amúgy is ingatag lábakon álló Tanácsköztársaság belebukott;

1919. augusztus 2-án Kun Béla és a kommün vezetői csapot-papot hátrahagyva, sietve elmenekültek a káoszba fulladt országból.

Kun Béla és társai a kommün bukásakor elmenekültek Budapestről –  Forrás: Wikimedia Commons

Az 1919 őszi belpolitikai válságból a Nemzeti Hadsereg fővezére, Horthy Miklós altengernagy, a Monarchia hadiflottájának egykori főparancsnoka került ki győztesen,

akit az antant 1918 novemberében egyedüli tárgyalópartnerként ismert el,

és akit három hónap múlva, 1920 március elsején a nemzetgyűlés megválasztotta Magyarország kormányzójának.

Magyarország protokolláris kivégzése a La galérie des Cotelles oszlopai között

A Párizsba 1920. január 7-én megérkezett magyar békeküldöttség nagy gonddal előkészített érveivel a „békecsinálók” egyáltalán nem törődtek.

Horthy Miklós altengernagyot, a Monarchia flottájának egykori főparancsnokát, 1920. március elsején kormányzóvá választották – Forrás: AFP/Roger-Viollet

Az Apponyi Albert gróf vezette tárgyalódelegáció tagjait lényegében házi őrizetben tartották,

a tárgyalásokon egyáltalán nem vehettek részt, mindössze csak annyit tehettek, hogy az úgynevezett béketervezet – a Magyarország számára rendkívül súlyos békefeltételek véglegesítése után –, mintegy búcsúzóul, elmondhatták beszédeiket.

Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció vezetője – Forrás: Origo

Magyarország számára még csak esélyt sem biztosítottak arra, hogy érveket hozhasson fel a csehszlovák, román és délszláv területi követelések, illetve a meghamisított etnikai adatok ellen.

Nagy-Trianon-kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a La galérie des Cotelles. Itt írták alá a szerződést – Forrás: Origo

Végül 1920. június 4-én, a versailles-i Nagy-Trianon palota egyik díszes folyosóján, a La galérie des Cotelles oszlopai között pecsételődött meg visszavonhatatlanul az ország sorsa: két teljesen súlytalan, és azóta feledésbe ment politikus, Benárd Ágoston népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd államtitkár

kényszerből aláírta azt a trianoni békediktátumot, ami a történelmi Magyarország területeinek kétharmadát idegen országokhoz csatolta.

 

A magyar küldöttség megérkezik a trianoni békediktátum aláírására – Forrás: Wikimedia Commons

(Trianon egészen pontosan 320 ezer négyzetkilométernyi területet csatolt el Magyarországtól.) Az ország húszmilliós középhatalomból hétmillió lakosú kisállammá zsugorodott, amelyet majdnem kizárólag nálánál nagyobb és vele ellenséges országok vettek körül.

A magyar küldöttség elhagyja a Trianon palotát a békeszerződés aláírása után – Forrás: Wikimedia Commons

Románia megszerezte a Partiumot (akkori szóhasználattal Kelet-Magyarországot) és Erdélyt, a délszláv állam a Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket, valamint Kárpátalját.

A trianoni diktátum sajátos perverziója,

hogy még annak az Ausztriának is juttatott területet a súlyosan megcsonkított országból, amely pedig főszerepet játszott a háború kirobbantásában.

Még Ausztria is részesedett a kollektív hullarablásból

Az elcsatolt területek túlnyomó többségét a gyakorlatban át sem kellett adni, hiszen azokat már jóval korábban megszállták az utódállamok csapatai, természetesen az antant hallgatólagos beleegyezésével.

A “békecsinálók” (balról jobbra): David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök – Forrás: Wikimedia Commons

(Mi több, a Román Királyságra, a Csehszlovák Köztársaságra és a Szerb – Horvát – Szlovén Királyságra is politikai nyomást kellett gyakorolnia az antantnak, hogy a békeszerződésben meghatározottakon felül birtokukba vett területeket ürítsék ki.)

Az országcsonkító békediktátum a történelmi Magyarország területének mintegy kétharmadát csatolta el – Forrás: Wikimedia Commons

Egyedül a Habsburgokat száműző, és szociáldemokrata vezetés alatt köztársasággá lett Ausztriának kellett volna tényelegesen is átadni a Lajtán inneni még meg nem szállt magyar területeket, beleértve a nagy múltú nyugat-dunántúli várost, Sopront is.

A konferenciaterem, ahol Apponyi gróf elmondta Magyarország védőbeszédét – Forrás: Wikimedia Commons

Noha az országnak le kellett nyelnie a trianoni diktátumot, sem a Teleki, sem pedig az azt követő Bethlen-kormány nem mondott le arról a reményről, hogy legalább a nyugat-dunántúli területsáv átadására vonatkozó döntést sikerül megváltoztatni.

Gróf Bethlen István miniszterelnök (a képen középen, keménykalapban) – Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Bethlen István gróf azt szorgalmazta, hogy e területek hovatartozásáról népszavazás döntsön,

ám a Karl Renner vezette bécsi szociáldemokrata kormány mereven elzárkózott ettől a javaslattól,

és az összes terület átadást követelte. Az osztrák nemzetgyűlés 1921 januárjában törvényt hozott arról, hogy a trianoni diktátum alapján elcsatolt területeket Burgenland néven önálló tartományként csatolják Ausztriához.

Karl Renner, a bécsi szociáldemokrata kormány kancellárja – Forrás: Wikimedia Commons

A Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki a trianoni diktátum szerint Ausztriának járó összes terület átadását.

Ám ennek már nem tudtak érvényt szerezni, mivel a területre beszivárgott és augusztus 28-án gerillaharcot kirobbantó, Báró Prónay Pál huszár alezredes parancsnoksága alatt álló Rongyosgárda ezt megakadályozta.

Még harcedzett bosnyákok is a magyar ügy mellé álltak

Az első világháborút megjárt hazafias érzelmű tisztekből, katonákból, egyszerű napszámosokból és diákokból verbuválódott irreguláris alakulat 1921. augusztus 28-án fegyveres felkelést robbantott ki Sopron környékén, illetve Burgenland területén.

A Rongyosgárda gerilláiról készült fotó – Forrás: Wikimedia Commons

A Rongyosgárda kötelékében nemcsak magyarok harcoltak,

hanem Durics Hilmi Huszein őrnagy parancsnoksága alatt mintegy 300 fős harcedzett bosnyákokból álló muszlim alakulat is.

A gárda – a budapesti kormány hallgatólagos támogatásával – már 1921 nyarán megkezdte a beszivárgást az Ausztriának szánt nyugat-magyarországi területekre.

Prónay Pál báró, a Rongyosgárda egyik vezetője – Forrás: Wikimedia Commons

Prónay mellett Héjjas Iván számított a Rongyosgárda másik meghatározó vezetőjének, aki különösen sikeresen mozgósította a hazafias érzelmű egyetemi diákságot a burgenlandi harcok idején. A Rongyosgárda kötelékében harcolt Friedrich István korábbi miniszterelnök is.

Héjjas Iván (a kép bal szélén) sikeresen mozgósította az egyetemi ifjúságot – Forrás: Pinterest

Noha a gárda gerincét a komoly harci tapasztalatokkal rendelkező egykori hivatásos katonák, az első világháborús veteránok és a bosnyák csapattest alkotta, a felkelők zöme mégis civil volt. A gerillák katonasapkájukat a reguláris alakulatoktól való megkülönböztetésként oldalán felhajtott, nemzeti kokárdás búr kalapra cserélték fel.

Horthy Miklós megérkezik az Országházba, a kormányzói eskütételre, 1920. március elsején. Az antant erélyesen tiltakozott a kormányzónál a burgenlandi helyzet miatt – Forrás: Wikimedia Commons

A harcok 1921. augusztus 28-án robbantak ki, amikor Héjjas 120 fős különítménye, az Alföldi-brigád Ágfalvánál rátámadt a község birtokbavételére érkező osztrák csendőralakulatra,

amelyet szétvert és a határon túlra kergetett vissza.

Ezután átfogó gerillaharc bontakozott ki, ami keresztülhúzta az antant és az osztrákok számítását a terület békés birtokbavételére.

Véres fejjel futottak vissza Ausztriába az osztrák csendőrök

A Rongyosgárda akcióba lendülése miatt az antant azonnal élesen tiltakozott. Horthy kormányzó Gömbös Gyulát nevezte ki nyugat-dunántúli kormánymegbízottnak a konfliktus úgymond elsimítására, és a felkelők megregulázására.

A frissen megválasztott kormányzó, Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam kormányra hárult a hálátlan feladat: a trianoni diktátum aláírása – Forrás: Origo

Gömbösnek azonban sem Prónay, sem pedig Héjjas nem engedelmeskedett, és a saját fejük szerint tovább folytatták a gerillaharcot. 

Prónay már ekkor megpedzette, hogy ha a budapesti kormány „lefekszik” az osztrákoknak, lemondva ezzel Nyugat-Magyarországról, úgy ha kell, egymaga is megvalósítja a Sigray-Lingauer tervet, és önálló államalakulattá szervezi a területet Lajtabánság néven.

Horthy a később miniszterelnökké lett Gömböst nevezte ki nyugat-dunántúli kormánybiztosnak – Forrás: MTI/Honéczy Barnabás

A felkelők sikerrel megakadályozták, hogy az osztrák rendőri és csendőralakulatok többszöri kísérlet ellenére birtokba vehessék a nekik szánt magyar területeket.

Az antant október 3-án a Nyugat-Dunántúlt saját fennhatósága alá rendelte, azt remélve, hogy ezzel leszereli a felkelést, és átadhatja az elszakításra kijelölt magyar területeket Ausztriának.

Prónay Pál katonai igazolványa 1920-ból – Forrás: Wikimedia Commons

Prónayék azonban nem hátráltak meg, hanem válaszként másnap, 1921. október 4-én Felsőőrön (ma Oberwarth) a katolikus templom előtti téren kikiáltották az önálló államnak deklarált Lajtabánságot.

A Lajtabánság kikiáltásától a leghűségesebb városig

Prónay a templomtéren összegyűlt tömegnek mondott beszédében kijelentette, hogy nem hajlandók magukat alávetni a békeszerződésnek.

Az antant éles hangú jegyzékben szólította fel a budapesti kormányt a felkelőcsapatok azonnali kivonására,

aminek a Bethlen-kabinet nem tett eleget, arra hivatkozva, hogy nincs hatalma a felkelők felett.

Bethlen István arra hivatkozott, hogy nincs hatalma a felkelők felett – Forrás: Wikipedia/Bundesarchiv

Ezzel szemben Budapest bejelentette, hogy nem ismeri el a Prónay-féle operettállamot. Az egyre kínosabb helyzet végül visszakozásra késztette a Nagykövetek Tanácsát, amely olasz közvetítéssel tárgyalásokat kezdeményezett Ausztria és Magyarország között.

Bethlen István gróf első kormánya, 1921-ben. A kormány nem ismerte el az operettállamot – Forrás: Origo

Az 1921. október 11-én és 12-én Velencében megtartott tárgyaláson kompromisszumos megoldás született: a magyar kormány vállalta a felkelők kivonását Burgenlandból,

Bécs pedig elfogadta, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról ügydöntő népszavazás határozzon.

 

Forrás: Origo

A velencei megállapodással összhangban 1921 december 14. és 16. között megtartott népszavazáson

Sopron és környéke lakosságának elsöprő többsége az anyaországhoz tartozás mellett szavazott.

Így 257 km2 terület mégis magyar kézen maradt, szemben a trianoni diktátummal.

1921 decemberében Sopron és környéke elsöprő többséggel az anyaországhoz tartozás mellett döntött – Forrás: Pinterest

A Lajtabánság hivatalosan november 4-én, alig egy hónapi „állami” lét után megszűnt. Noha a kérészéletű operettállamot egyetlen ország sem ismerte el, a Lajtabánság által kiadott postabélyegeket egész Európában elfogadták.

Lajtabánsági postabélyegForrás: Wikimedia Commons

E bélyegek mint különlegesen értékes filatéliai relikviák őrzik a trianoni diktátummal sikeresen szembeszálló gerillaállam emlékét.

Origo nyomán

A Facebook nem mutatja meg, cenzúrázza a híreket, ők döntik el mit olvashatsz el, és mit nem!

Ha Te sem akarod, hogy a Facebook döntse el mit olvashatsz, kattints ide, és iratkozz fel híreinkre.
loading...

Kövess minket a Facebookon!